amelyben Kanga és Zsebibaba megjelennek az Erdõben, késõbb Malacka megfürdik
Nem nagyon tudta senki, honnan jöttek, egyszer csak itt voltak az Erdõben. Kanga és Zsebibaba. Mikor Micimackó megkérdezte Róbert Gidát: Hát ezeket mi szél hozta? Róbert Gida azt felelte: Nagyon rendes cél; te már tudod, mire célzok, Micimackó. És Micimackó, aki egyáltalán nem tudta, azt felelte:
Vagy úgy! Aztán kétszer bólintott, értelmesen hozzátette:
No persze: a rendes cél! Aztán gyorsan elfutott Malackához, megtudni, hogy, mit fog szólni hozzá. Malacka házában ott találta Nyuszit. Így hát módjukban volt megbeszélni a nagy eseményt.Ezután nagy és gondolatterhes csend következett. Különösen Malacka ráncolta nagyon a homlokát, s végre kibökte:
Nekem csak tizenöt jön ki!Micimackó az orrát dörgölte. Bizonytalanul megjegyezte, hogy Nyuszi a gyermekeinek számáról beszélt.
Én? kérdezte Nyuszi csodálkozva és szintén bizonytalanul.Mackó a sarokba ment, és gyakorolta az ehe szót. Néha már úgy tetszett neki, hogy a szó valóban azt jelenti, amit Nyuszi mondott, de néha úgy érezte, egyáltalán nem jelenti azt.
Gyakorlat dolga az egész gondolta. Majd Kanga is gyakorolni fogja, hogy megértse.
Egy dologról van szó jegyezte meg Malacka, orrát mozgatva. Beszéltem Róbert Gidával, õ azt mondta, hogy Kangát általában a Szenvedélyes és Tüzes Állatok közé sorolják. Én nem félek a Szenvedélyes Állatoktól általában de köztudomású, hogy õ egyike a legszenvedélyesebbeknek, és feltehetõ, hogy ha kicsikéjétõl megfosztják, olyan szenvedélyessé válhat, amilyen két Szenvedélyes Állat együttvéve. Amely esetben az ehe kifejezés talán nem a legmegfelelõbb.Nyuszi, aki közben szorgalmasan jegyzett a noteszébe, felnézett, és így szólt:
Éppen azért, mert kicsi állatok vagyunk, fogjuk magunkat hasznossá tenni ebben a kalandban.Malacka olyan izgatott lett a gondolatra, hogy õ hasznossá teszi magát, hogy egész elfelejtett félni, ês amikor Nyuszi fejtegetni kezdte, hogy Kanga csak a téli hónapokban szokott szenvedélyes lenni, egyébként pedig nagyon nyájas és szelíd, alig tudott veszteg maradni, annyira igyekezett már hasznossá tenni magát.
És velem mi lesz? kérdezte Micimackó szomorúan.
Nekem senki se veszi hasznomat?
Ne törõdj vele, Micimackó vigasztalta Malacka
, majd legközelebb.
Micimackó nélkül mondta Nyuszi ünnepélyesen
és ceruzáját hegyezve az egész kaland lehetetlenné
válik.
Úgy? mondta Malacka, iparkodva, hogy elkedvetlenedését
ne vegyék észre.
De Mackó a sarokba ment, és ott többször büszkén ismételte: Nélkülem lehetetlen! Ilyen Mackó vagyok én!
Ide figyeljetek! mondta Nyuszi, befejezve az írást, és Mackó és Malacka még a száját is kitátotta, úgy figyelt. És Nyuszi felolvasta, amint következik:
ZSEBIBABA ELFOGATÁSÁNAK ÁLTALÁNOS TERVRAJZA
1. Általános megjegyzések. Kanga gyorsabban
fut mindnyájunknál, még nálam is.
2. További általános megjegyzések.
Kanga nem veszi le a szemét Zsebibabáról, kivéve,
amikor a zsebében tartja, és rágombolja a hajtóját.
3. Ennélfogva. Ha el akarjuk rabolni Zsebibabát,
nagy svungot kell venni, mivel Kanga gyorsabban fut nálunk, még
nálam is. (Lásd 1. pontot.)
4. Egy ötlet. Ha Zsebibaba kiugrott Kanga zsebébõl,
Malacka beugorhat, és Kanga nem veszi észre a cserét.
Mivel Malacka SZINTÉN NAGYON KICSINY ÁLLAT.
5. Akkora, mint Zsebibaba.
6. De ehhez szükséges, hogy Kanga másfelé
nézzen, s így ne vegye észre, amint Malacka beugrik
a zsebébe.
7. Lásd második pontot.
8. További ötlet, illetve nyolclet, mert nyolcadik
pont. De ha Micimackó izgatottan és nagy lendülettel
beszél hozzá, akkor esetleg arrafelé néz, és
nem vesz észre semmit.
9. Mire én elszaladok Zsebibabával.
10. Gyorsan.
11. És Kanga csak késõbb eszmélne rá
a cserére.
Mindezt Nyuszi nagyon büszkén olvasta fel, s miután befejezte, percekig csend volt. Akkor Malacka, aki közben többször kinyitotta és becsukta a száját, hirtelen kibökte:
És azután?
Hogyhogy azután?
És ha Kanga felfedezte a cserét?
Akkormindaztmondjuk: Ehe.
Mind a hárman?
Igen, mind a hárman. Mi az, ami nem tetszik, Malacka?
Semmi mondta Malacka. Feltéve, ha sikerül egyszerre
mondani. Nem azért tette hozzá gyorsan , és magam
külön is mondanám, hogy ehe. De az távolról
sem volna olyan hatásos. Mellékesen kérdem csak, egész
biztosak vagytok benne, amit a téli hónapokról mondtatok?
Miféle téli hónapokról?
Hát izé... hogy õ csak a téli hónapokban
olyan szenvedélyes...
Hogyne, egész biztos. Nos, Mackó? Tudod, mit kell tenned?
Nem mondta Micimackó. Még nem. Hát mit?
Csak azt, hogy beszélned kell Kangához, nagyon élénken
és érdekesen, hogy ne vegyen észre semmit.
És mirõl beszéljek?
Amirõl akarsz.
Nem lehetne ez valami versecske vagy efféle?
De igen mondta Nyuszi. Remek. Már indulhatunk is.
És már indultak is felkeresni Kangát.
Kanga és Zsebibaba kellemes délutánt töltöttek az erdõ egy homokos tisztásán. Zsebibaba apró ugrásokat gyakorolt a homokban, néha belepottyant az ürgegödrökbe, gyorsan kimászott belõlük, és Kanga körülötte sürgölõdött és biztatta: No még egy ugrást, drágám, aztán szépen hazamegyünk.
Ebben a pillanatban érkezett oda Micimackó.
Jó estét, Kanga!
Jó estét, Mackó!
Ide nézz, hogy ugrálok selypegett Zsebibaba, és
azzal belepottyant egy gödörbe.
Szervusz, Zsebibaba!
Éppen indultunk haza magyarázta Kanga. Jó
estét, Nyuszi! Jó estét, Malacka!
Malacka és Nyuszi, akik a másik oldalról közeledtek, udvariasan viszonozták a köszönést, és Zsebibaba õket is megkérte, bámulják meg a tudományát. Megálltak, és udvariasan figyeltek.
És Kanga is figyelt...
Igaz csak, Kanga mondta Micimackó, miután Nyuszi már
harmadszor hunyorított feléje , már régen
meg akartalak kérdezni, mi a véleményed a költészetrõl.
Nem túlságosan érdekel mondta Kanga.
Ó! mondta Micimackó.
Zsebibaba, drága, ugorj még egyet, aztán menjünk
már haza.
Rövid szünet volt, miközben Zsebibaba belepottyant a gödörbe.
Kezdd el már! súgta Nyuszi Micimackónak, szája
elé tartva a lábát.
Ha már a költészetrõl van szó folytatta
Micimackó torkát köszörülve , egy elég
csinos költeményt költöttem idejövet. Így
megy... várjunk csak...
Nem fontos vigasztalta Kanga. Majd máskor. Na, Zsebibaba,
drágám, most aztán...
Tetszeni fog neked mondta Nyuszi.
Imádni fogod mondta Malacka.
De nagyon kell figyelned mondta Nyuszi.
Minden szó fontos mondta Malacka.
Értem mondta Kanga, de folyton Zsebibabára figyelt.
Na halljuk, Micimackó, hogy megy! biztatta Nyuszi.
Micimackó köhögött és rákezdte:
EGY CSEKÉLYÉRTELMÛ MEDVEBOCS VERSELMÉNYE
Hétfõn, mikor a hõség rekkenõ, Na és aztán? kérdezte Kanga, egyáltalán nem várva meg, hogy mi történt pénteken. No még egy ugrás, Zsebibaba, drágám, aztán igazán mennünk kell már tette hozzá.
Nyuszi gyorsan oldalba bökte Micimackót.
Ha már költészetrõl beszélünk mondta Micimackó gyorsan , megfigyelted már ezt a nagy fát itt jobbra?És ekkor Kanga végre hátrafordult.
És abban a pillanatban, ahogy el volt fordulva, Nyuszi hangosan azt mondta:
Ugorj be, Zsebibaba! De Zsebibaba helyett Malacka ugrott be a Kanga zsebébe.
És Nyuszi már iszkolt is gyorsan, mellsõ lábai közt Zsebibabával.
Hova szaladsz, Nyuszi? kérdezte Kanga, ahogy visszafordult. Jól ülsz, Zsebibaba, kedves?
Malacka egész vékony Zsebibaba-hangon nyafogott elõ Kanga zsebébõl.
Nyuszinak sürgõs dolga van mondta Micimackó.
Biztosan eszébe jutott...
És Malacka?
Malackának is eszébe jutott valami.
Hát nekem mennem kell mondta Kanga. Jó éjszakát,
Micimackó. És három nagy ugrással már
el is tûnt szem elõl.
Micimackó utánabámult.
Bár én is tudnék ekkorát ugrani! gondolta irigyen. Az egyik tud, a másik meg nem. Ez már így van.
Voltak pillanatok, amikor Malacka azt kívánta, bár ne tudna Kanga. Hosszú sétái közben, amint hazafelé ballagott az erdõben, arra is gondolt, bár kismadár lehetne; de most, ahogy ott zötyögött Kanga zsebében, egészen másképp látta a dolgokat:
HA EZ A REPÜLÉS,
A MAGAM RÉSZÉRÕL
EGY
ÉLETRE
LEMONDOK
RÓLA.
Amikor felfelé repültek, azt is hozzátette: Hû!. S amikor lefelé szálltak: Bumm!
Hûû-bumm, hûû-bumm!
Ezt a két szót váltogatta, amíg meg nem érkeztek Kanga kunyhójába.
Természetesen, alighogy Kanga kigombolta a zsebét, észrevette, mi történt. Egy pillanatra maga is azt hitte, hogy meg van ijedve, de aztán rájött, hogy még sincsen.
Mert hiszen bizonyos volt benne, hogy Róbert Gida soha nem fogja eltûrni, hogy Zsebibabának akár a haja szála is meggörbüljön. Aztán azt mondta magában: Ha õk ugratni akarnak, majd én visszaugratom õket. Meglátjuk, melyikünk ugrik jobban.
Zsebibaba, drága mondta ártatlan képpel Malackának
, ideje lefeküdni.
Ehe mondta Malacka, már amennyire beszélni tudott
szörnyû utazásának utóhatása alatt.
De nem valami jól sikerült ehe volt ez, és
Kanga nem látszott felfogni, mirõl van szó.
De elõbb megfürdünk mondta Kanga kedvesen.
Ehe ismételte Malacka, és aggodalmasan pislogott körül.
Elszörnyedve eszmélt rá, hogy Nyuszi és Mackó eltûntek. Nyuszi ugyanis a saját kunyhójában játszott Zsebibabával, miközben egyre jobban megszerette, és Micimackó, aki fejébe vette, hogy Kangává képezi ki magát, nagyokat ugrált a homokban.
Nem vagyok egészen bizonyos benne mondta Kanga elgondolkodva , hogy vajon alukálás elõtt nem tenne-e jót egy frissítõ kis hideg fürdõcske. Ugye, jót tenne, Zsebibaba, kedves?
Malacka, aki sose volt nagyon tüzes a fürdés irányában, méltatlankodva összeborzongott, és amilyen határozottan csak tudott, tiltakozni kezdett:
Kérem szépen, Kanga, beszéljünk egymással
õszintén.
Ó, te csacsi kis Zsebibaba mondta Kanga, és máris
ment a dézsához.
Én nem vagyok Zsebibaba mondta Malacka hangosan. - Én
Malacka vagyok.
Jó, jó, kedves mondta Kanga csitítva. Persze
hogy Malacka vagy. Még a hangját is utánzod. Te egy
kis Malacka vagy folytatta, és közben az almáriumból
egy nagy sárga szappant vett elõ. Pancsikálni fogunk
biztatta Malackát.
Hát nem látja? üvöltött Malacka.
Hová tette a szemét? Nézzen rám!
Nézlek, nézlek, Zsebibaba, kedves mondta Kanga, de
aztán szigorúbban rászólt: Zsebibaba, már
tegnap mondtam neked, hogy szokj le errõl a fintorgásról.
Ha sokat utánzod Malackát, majd úgy marad az arcod,
és azután képzeld el, milyen csúnya leszel.
Most pedig uzsgyi a jó kis vizecskébe, ne mondjam kétszer!
Huh, huh prüszkölt Malacka. Eressz el! Én Malacka
vagyok!
Csukd be a szád, Zsebibaba, mert bemegy a szappan! intette
Kanga. No mit mondtam, ugye, látod?
Szá-szá-szándékosan tömted tele!
fuldokolt Malacka, és köpködött. De a következõ
percben már a szájában volt a szúrós
kendõ.
Jó, jó, kedves, ne karattyolj! mondta Kanga, és
a következõ percben a földre került Malacka, ahol
Kanga erélyesen tovább dörzsölte.
Most pedig mondta Kanga bekapjuk a jó kis orvosságot,
aztán mars alukázni!
Mi-mi-micsoda orvosságot? rémüldözött
Malacka.
Amitõl nagy, és erõs leszel, drágám.
Csak nem akarsz olyan kicsike és nyiszlett maradni, mint egy Malacka,
ugye? Nahát akkor!...
Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón.
Szabad! mondta Kanga, és Róbert Gida belépett.Róbert Gida figyelmesen végignézte, aztán fejét csóválta.
Nem lehetsz Zsebibaba, mert hiszen éppen most láttam
Zsebibabát Nyuszi házában.
No de ilyet! mondta Kanga, tettetve magát. Hogy én
ekkorát tévedhettem!
Ugye mondtam méltatlankodott Malacka. Mondtam, hogy Malacka
vagyok!
Róbert Gida csak a fejét csóválta.
Azt nem mondta. Én Malackát jól ismerem; annak egész más a színe!
Malacka már éppen magyarázni kezdte, hogy ez csak azért van, mert megfürdették, de aztán arra gondolt, hogy ezt mégse fogja mondani, és amikor kinyitotta a száját, hogy valami mást mondjon, Kanga gyorsan beletöltött egy kanál orvosságot, aztán hátba vágta, és biztosította róla, hogy az orvosságnak nagyon kellemes
íze van, csak meg kell szokni.
Tudtam, hogy nem Malacka mondta Kanga. De vajon kicsoda lehet
akkor?
Lehet, hogy Micimackónak valamelyik rokona gondolkodott Róbert
Gida. Talán az unokaöccse vagy a nagybátyja?
Kanga ezt lehetségesnek tartotta, és megjegyezte, hogy ilyenformán valami nevet kellene adni neki.
Úgy gondolnám, Póruljárt Péter
volna a legmegfelelõbb név.
Nem bánom mondta Róbert Gida.
S éppen amikor ebben megegyeztek, Póruljárt Péter kiugrott Kanga karmai közül: nagy örömére észrevette, hogy Róbert Gida nyitva felejtette az ajtót. Soha életében nem iszkolt még Póruljárt Péter-Malacka olyan sebesen, mint ahogy most. De amikor már közel járt a kunyhójához, meggondolta magát, az út hátralevõ
részén néhányszor meghengergett a pocsolyában, hogy visszakapja az õ régi, kényelmes és kellemes színét...
Így hát Kanga és Zsebibaba az erdõben maradtak. És Zsebibaba minden kedden meglátogatta Nyuszit, akivel nagyon összebarátkoztak, és ugyanakkor Kanga meglátogatta Micimackót, ugrálni tanította, és ugyanakkor Malacka Róbert Gidával töltötte a délutánt. És mind az öten egy idõre megint boldogok és elégedettek voltak.