amelyben Fülesnek születésnapja van, és két ajándékot is kap
Füles, Öreg Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben.
Nagyképûség mondta. Ez a helyes kifejezés. Nagyképûség, ez az én bajom.
Megfordult, és lassan leballagott vagy húsz lépést, betottyant a vízbe, átsétált a folyón, s a túlsó parton lassan visszaballagott.
Akkor megint megnézte magát a vízben.
Mindjárt gondoltam jegyezte meg. Ez a profilom se jobb. De ki törõdik vele? Senki, Nagyképûség. Mondom.
Valami reccsent mögötte, és a sûrûbõl elõjött Micimackó.
Jó reggelt, Füles! mondta Micimackó.
Jó reggelt, Mackó! mondta mélán
Füles. Ha errõl egyáltalán lehet szó
a mai idõkben. A magam részérõl erõsen
kétlem. De semmi. Szót sem érdemel. Bocsánat.
No mi baj már megint?
Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle
népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi
az egész.
Mit nem tud? kérdezte Mackó, és megdörgölte
az orrát.
Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni.
Itt van a kutya eltemetve.
Vagy úgy mondta Mackó. Gondolkodott, hosszasan.
Aztán megkérdezte: Melyik kutya?
Az a kutya, azzal a kutya jókedvvel magyarázta
borongva Füles. Nem panaszképpen mondom. Csak úgy.
Nem tesz semmit.
Mackó leült egy lapos köre, és eltûnõdött. Olyan volt ez az egész dolog a számára, mint egy képrejtvény. Sose volt nagy rejtvényfejtõ. Lévén ö egy Csekélyértelmû Medvebocs. Inkább énekelni szeretett.
Így hát most is rákezdte:
Ez volt az elsõ szakasz. Mikor befejezte, várt egy kicsit, de mert Fülesnek nem volt ellenvetése, azt biztatásnak vette, s belefogott a második szakaszba:
Füles még most se szólt semmit, így hát a harmadik szakaszt is elénekelte:
Nagyon helyes szólt Füles. Te csak énekelj!
Tralala. Örülj az életnek!
Örülök is.
Van, aki tud.
Mi baj?
Mi lenne?
Olyan bánatos vagy.
Bánatos? Miért lennék én bánatos?
Születésnapom van. Az év legboldogabb napja.
Születésnapod van? mondta Mackó örömteljes
meglepetéssel.
Nagyon természetes. Nem látod? Nézd csak
a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam.
És gúnyosan kinyújtotta a lábát.
Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé.
Mackó jobbra nézett, aztán balra.
Ajándék? Torta? Csokoládé? Hol?
Hát nem látod?
Nem én.
Én se mondta Füles. Ez csak olyan tréfa
volt. Vicc. Haha!
Mackó megvakarta a fejét, nem tetszett neki a dolog.
De igazán születésnapod van? kérdezte
aztán gyanakodva.
Bizony.
Hát akkor gratulálok. Még sok-sok születésnapot!
Neked is, Micimackó.
De nekem nincs születésnapom.
Nincs is. Csak nekem van.
Akkor hát miért gratulálsz nekem?
Miért ne? Remélem, nem akarod magad rosszul érezni
az én születésnapomon?!
Ó, akkor értem...
Elég baj mondta Füles most már végképpen
letörve , hogy én ilyen piszokul érzem magam
a tulajdon születésnapomon. Se ajándék,
se csokoládé, se torta gyertyával, még
csak egy nyavalyás üdvözlõ táviratot se kaptam... Legalább
más ne érezze rosszul magát, ez minden, amit
várok...
Ez sok volt Micimackó gyenge szívének.
Várj meg itt! szólt gyorsan, sarkon fordult, s iszkolt haza, ahogy csak szusszal bírta; úgy érezte, akárhonnan, akárhogy, meg kell ajándékoznia valamivel szegény Fülest.
Lakása elõtt ott találta Malackát. Fel-felugrált az ajtó elõtt, hogy elérje a csengõt, de nem érte el.
Hé, Malacka! kiáltott rá.
Szervusz, Micimackó!
Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske?
El akarom érni a csengõt mondta Malacka. Éppen
most érkeztem ide a látogatásodra.
Majd én csengetek helyetted mondta Micimackó
elõzékenyen. El is érte a csengõt,
és csengetett. Épp most beszéltem Fülessel
beszélt közben , szegény Füles nagyon
rossz lelkiállapotban leledzik. Születésnapja
van, senki a füle botját se mozgatja, észre
se vették, és nagyon a szívére vette
ezt a közönyt... Ejnye, senki se felel a csöngetésre?
De Mackó mondta Malacka , már hogy felelnének?
Hisz ez a te lakásod.
Persze, persze... No, akkor kerüljünk beljebb.
Bementek. Mackó elsõ dolga volt odamenni az almáriumhoz, megnézni, maradt-e még egy kis méz a csuporban. Még volt egy kevés.
Ezt odaadom Fülesnek magyarázta ajándékba.
Te mit adsz neki?
Nem lehetne úgy, hogy én is ezt adom? Mondjuk,
a kettõnk ajándéka.
Nem. Ez nem egy jó megoldás.
Jó, hát én viszek neki egy léggömböt.
Van még egy a múlt heti mulatságból.
Mindjárt haza is futok érte.
Látod, Malacka, ez nagyon jó ötlet.
Ennek biztosan nagyon fog örülni szegény Füles,
menten jókedve támad. Egy szép léggömb
igazán nem ronthatja el az ember kedvét.
Malacka eltotyogott. Micimackó is elindult ellenkezõ irányban a mézescsuporral..
Meleg nap volt, s az út hosszúnak tûnt. Felét se járta be, mikor valami cudar érzés kerítette hatalmába. A füle tövén kaparászott, valami az orrát csiklandozta, még a füle is viszketett tõle. Mintha valaki noszogatta volna belülrõl: Na, Mackó, mi lesz?
Ejnye, ejnye csóválta a fejét. Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ez az út... Így hát letelepedett, és levette a csupor fedelét. Még jó, hogy ezt magammal hoztam gondolta. Sok mackót ismerek, akiben nem lett volna ennyi elõrelátás, hogy efféle elemózsiát vigyen magával az útra. S már nyalogatta is a mézet, bedugva fejét a csuporba.
Lássuk csak mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta , hova is indultam? Ahá, Füleshez. Fürgén felugrott.
Aztán egyszerre csak eszébe jutott a dolog. Hiszen utolsó cseppig megette Füles születésnapi ajándékát!
Bosszantó! csóválta a fejét. Most mit tegyek? Valamit mégis kell kapnia tölem!
Darabig semmi se jutott az eszébe. Aztán gondolkodni kezdett.
Végre is ez a csupor nagyon szemrevaló kis csupor, még akkor is, ha nincs benne méz. Majd tisztára mosom, ráírok valami kedveset, mondjuk: »Sok ilyen boldog születésnapot még!« Füles sok mindenre használhat egy ilyen szemrevaló kis csuprot.
S mivel éppen a Százholdas Pagony elõtt haladt el, betérült egy percre Bagolyhoz.
Jó reggelt, Bagoly!
Jó reggelt, Mackó!
Gratulálok neked Füles születésnapjához
mondta Micimackó.
Születésnapja van?
Mit kap tõled, Bagoly?
És te mit adtál neki, Mackó?
Egy nagyon szemrevaló kis csuprot, amiben mindenfélét
lehet tartani... izé... varrótût meg olyan...
izé... gombokat, esetleg mondta Mackó bizonytalanul.
Ez az? kérdezte Bagoly, és kivette Micimackó
mancsából.
Igen, és meg akarlak kérdezni...
Ebben mézet tartottak mondta Bagoly.
Akármit lehet benne tartani mondta Mackó gyorsan.
Roppant praktikus és hasznos kis csupor ez, azám!
tette hozzá dicsekedve, de nem õszintén.
És azt akarom kérdezni...
Esetleg írhatsz rá valami üdvözletet.
Éppen ez az, magam is így gondoltam. Nem volnál
olyan kedves felírni rá: Sok ilyen boldog
születésnapot kívánok: Micimackó?
Nagyon kedves kis csupor mondta Bagoly. Nem lehetne úgy
csinálni, hogy én is ezt adom neki? Mint a kettõnk
ajándékát.
Nem mondta Mackó , ez nem megoldás. Várj,
megmosom egy kicsit, aztán majd ráírod.
S már ment is a mosdóhoz, kimosta a csuprot, meg is törülgette. Bagoly közben a ceruzáját nyálazta.
Mondd csak, Mackó, tudsz te olvasni? kérdezte
könnyedén, de kissé szorongva. Csak azért
kérdem, mert az ajtómon két felirat van,
ezeket Róbert Gida írta. El tudod olvasni?
Hogyne! Róbert Gida megmondta nekem, mit írt,
és azóta nagyon jól el tudom olvasni.
Erre aztán Bagoly írni kezdett. Ezt írta:
Mackó álmélkodva és tisztelettel nézte.
Csak egy rövid és tömör gratulációt
írtam vetette oda Bagoly könnyedén.
Elég hosszú bólintott Mackó elismerõen.
Tulajdonképpen... igen, hm... elég hosszút
is írtam... Éppen elég ceruzát fogyaszt
el egy ilyen hosszabb gratuláció.
Hogyne, hogyne mondta Mackó udvariasan.
Míg ezek történtek, Malacka megjárta a lakását, el is hozta a léggömböt, amit Fülesnek szánt. Magához szorította, nehogy a szél elfújja, és sebesen futott, hogy elõbb érjen oda, mint Micimackó. Szerette volna úgy feltüntetni a dolgot, mintha neki jutott volna elõször eszébe Füles születésnapja. S ahogy lihegve futott, lelki szemeivel elõre gyönyörködött benne, hogy fog örülni Füles, még vigyorgott is hozzá a lelki szájával. Hát ahogy fut, megbotlik egy buckában, és orra esik...
Bang!!! ... ??? *** !!!
Malacka feküdt a földön, és azon tûnõdött, mi történt. Elsõ pillanatban úgy rémlett, az egész világ felrobbant körülötte aztán úgy határozott, hogy talán nem is az egész világ, csak az Erdõ, vagy talán még az se, csak ö maga, és most már nincs is a Földön, a Holdon van valahol, és soha nem látja többé Róbert Gidát és Micimackót és Fülest... Aztán azt gondolta: Jó, de feltéve, hogy a Holdon vagyok, akkor se muszáj órákig így feküdni, arccal a porban... Így hát óvatosan feltápászkodott és körülnézett.
Ott találta magát az Erdõben.
Hát ez furcsa gondolta. De mi lehetett hát az a robbanás? Én csak nem szóltam akkorát, mikor elpuffantam?... És hol a léggömb? És mi ez a vacak, nyúlós rongydarab a kezemben?... A léggömb!
Jajjaj! nyögött Malacka. Ojjajajj... Hát most mit tehetek? Haza nem megyek most már, több léggömböm úgysincsen... és Füles talán nem is szereti a léggömböket annyira...
Így hát búsan tovább-ballagott, és leért a folyópartra.
Jó reggelt, Füles! szólította meg
az ünnepeltet.
Jó reggelt, Malacka! mondta Füles. Ha lehet
ilyesmirõl szó. Amiben kételkedek. De nem
baj. Csak úgy mondom. Szót sem érdemel.
Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából
üdvözöljelek mondta Malacka, és közelebb
jött.
Füles felkapta lógó fejét, és ráborult Malackára.
Mondd még egyszer! szólt rá izgatottan.
Engedd meg, hogy szüle...
Várj egy pillanatra! Három lábán
egyensúlyozva megpróbálta a negyediket óvatosan
a füléhez emelni. Nem megy! mondta aztán
a harmadszori sikertelen kísérlet után, mert
háromszor is az oldalára esett. Talán így
könnyebben megy... és így jobban hallom...
Na most, megvan... tényleg, fekve könnyebb... Most
légy szíves, ismételd amit mondtál!
És patájával igazította elõre
a fülét.
Engedd meg, hogy születésnapod alkalmából
üdvözöljelek ismételte Malacka.
És... és ezt nekem mondod?
Neked hát, Füles!
És... és... az én születésnapomra
célzol?
Arra.
Úgy érted... izé... hogy nekem igazi
születésnapom van?
Úgy bizony, Füles, és én ajándékot
is hoztam neked.
Füles leeresztette jobb fülérõl jobb patáját, megfordult, és nagy nehézséggel felemelte a bal patáját.
A másik fülemmel is szeretném hallani mondta.
Volnál szíves...
Ajándék! mondta Malacka jó hangosan.
Nekem?
Neked.
És... és... ez is a születésnapom
miatt van?
Persze hogy amiatt!
Azért, mert... izé... nekem igazi születésnapom
van?!
Igen, Füles és hoztam neked egy léggömböt.
Léggömböt?!... Azt mondtad: léggömböt?
Azt a nagy buborékot gondolod, ami olyan színes,
és fel szokták fújni?!. . Mulatság
és öröm és vidulás... és
ének és tánc, hipp-hopp, hejehuja... azt
akarod mondani?
Azt, de attól tartok, illetve... illetve igazán
sajnálom, Füles... de ahogy futottam hozzád
a léggömbbel, orromra puffantam, és...
Ó, ó, minõ szerencsétlenség!
Biztosan nagyon gyorsan futottál, Malacka... Remélem,
nem ütötted meg magad...
Én nem... de... Füles, kérlek... a léggömb...
az bizony szétpukkant.
Nagyon hosszú csend lett.
Az én léggömböm? mondta végre
Füles.
Malacka csak bólintott szomorúan.
Az én születésnapi léggömböm?
Igen, Füles mondta Malacka kicsit szipogva. Itt van
a kezemben, láthatod. Engedd meg, hogy izé... szü...
születésnapod al... alkalmából... a
legme... melegebben...
És átnyújtotta Fülesnek a nedves rongydarabot.
Ez az? mondta Füles meghökkenve.
Malacka bólintott.
Az én ajándékom?
Igen.
Köszönöm, Malacka mondta Füles. Igazán
nagyon-nagyon köszönöm. És izé...
mondjad csak, meg tudnád mondani, milyen színû
volt?... Úgy értem... amikor még... léggömb
volt...
Piros.
Mindjárt gondoltam... Piros mormogta maga elé.
Kedvenc színem... És... és mekkora volt?
Akkora, mint jómagam.
Mindjárt gondoltam... Akkora, mint Malacka mondta maga
elé átszellemülten. Kedvenc nagyságom.
Úgy, úgy.
Malacka gyalázatosan érezte magát, és nem tudta, mit mondjon most. Kinyitotta a száját, megint becsukta.
Ekkor harsányan átkiabált valaki a folyó túlsó partjáról. Micimackó volt az.
Sok szerencsét születésnapodra! kiáltotta
Micimackó, elfelejtve, hogy azt már mondta egyszer.
Köszönöm, Mackó rebegte Füles.
Nagyon-nagyon köszönöm.
Egy kis ajándékot hoztam neked! kiabált
Micimackó izgatottan.
Már megkaptam mondta Füles.
Mackó átgázolt a folyón, egyenesen Füles felé tartott. Malacka leült oldalt, kezébe temette fejét, és szipogott.
Nagyon praktikus csupor mondta Mackó. Tessék, itt van. És az van ráírva... Sok hasonló boldog születésnapot kívánok, tisztelettel Micimackó. Ez mind rá van írva. És mindenfélét lehet tartani benne. Tessék!
Füles, meglátván a csuprot, egész izgatott lett.
Nagyszerû! mondta. A léggömböm éppen
belefér.
Az nem, Füles mondta Mackó. A léggömbök
sokkal nagyobbak, mint a csuprok. A léggömb arra való,
hogy zsinegen tartsák...
De az enyém nem olyan mondta Füles büszkén.
Ide nézz, Malacka! És ahogy Malacka búsan
felnézett, Füles óvatosan felemelte a nedves
rongyot két fogával, óvatosan beleeresztette
a csuporba: megint kivette, visszatette. Ezt többször
ismételte.
Így igen mondta Micimackó. Így belefér.
Ugye? dicsekedett Füles ragyogó arccal. Úgy
sétál ki meg be, ahogy akarom.
Igazán örülök mondta Mackó boldogan.
Mindjárt gondoltam, legjobb lesz, ha egy ilyen praktikus
csuprot ajándékozok neked, amibe mindenfélét
bele lehet tenni.
Malacka is fellélegzett.
Látod, tõlem is kaptál valamit, amit ilyen szépen bele lehet tenni a Praktikus Csuporba.
De Füles már nem is hallotta õket. Kivette meg betette a rongyot a csuporba, és ragyogott a boldogságtól.
No és tõlem nem kapott semmit? kérdezte
Róbert Gida irigykedve.
Dehogyisnem! mondtam én. Te adtál neki egy...
hát nem emlékszel... egy kis... egy olyan kis...
Egy olyan kis festékdobozt, festegetni.
Na látod! Pontosan emlékszel!
De miért nem adtam neki oda mindjárt reggel?
Mert egész nap el voltál foglalva az estély
miatt, amit a tiszteletére rendeztél. Ott volt csokoládé
és fagylalt és torta három gyertyával
és Füles neve a tortán, piros cukorból
kikanyarítva és...
Igen, most már emlékszem mondta Róbert
Gida.